Új érzések.

Na.

Szerintem a hormonok-amiket kb 2 hete szedek-hatása,hogy egyfajta shopping mániám lett,azaz kezd kialakul.
Egyszerűen nem tudok ellenállni,minden nap vennem kell valami ruhát.Vagy cipőt,vagy mindegy...
Igaz,tudom,hogy az alakom még nagyon csak messze van az előirányzottól,de akkor is...iszonyat jó.Aztán persze megyek átalakulni...
pl ekképp:
És ami a számomra a félelmetes,jól is érzem magam bennük,de hát rövid proba után jön a szembesülés,hogy dolgoznom is kell,azt meg ugy-még egyenlőre-így nem tanácsos.
Kis világunkban rengeteg az elfogadhatatlan dolog,mint például egy fiú minek vesz tűsarkút magára?

Biztos,meleg,derogált....vagy egyszerűen csak beteg.
Egyiknek sem tartom magam.
Csak egyszerűen jó.Jól érzem magam női ruhában,szeretnék szép formás alakot...és ezekkel a gondolatokkal együtt egy csepp másság sincs bennem.
Na olyan nincs aki ezt megérti...hacsak nem azok a sorstársaim,akik szintén zenész...ugyi.:)

Ugyiról jut eszembe...nem tudom miért,de annyira elkezdtem használlni ezeket az i végződésű szavakat.Már a csajom szól rám,hogy Te nem lehetne normálisan beszélni?
Nekem fel sem tűnik,hogy telcsi,kabi,ismi.....brrrr...
Mi történik velem?

Naám ez az első blogom...úgyhogy nem kiröhögni,szal nem vagyok a helyzet magaslatán.
De gyorsan tanulok,majd belejövök.:)
Miért is kezdtem blog írásba?Igazából azt hiszem magamnak.


Kezdem azzal,hogy nem vagyok meleg.Sőt még csak nem is fantáziálok ilyesmiről.Mindig igyekeztem a környezetben felbukkanó alfa nőstények mélyreható és mindent elsöprő érzéseit magamra vonzani.Állíthatom,hogy az esetek 80%-ban sikerült így vagy úgy de behálóztam,megkaptam őket.:)
Aztán elgondolkoztam.Nekem nem a maga a nő kellett,hanem csak azok a dolgok amiket fontosnak tartottam belőlük.
Egy szép mell,a csípő vonala, a derék kecsessége,csodaszép szemek,puha bőr.Hogyan sminkel,miképp öltözik,milyenre lakozza a körmét,festi a haját...
Ezek.És nem más.
Nekem ezek nagyon fontosak,megfigyeltem és raktároztam...majd persze alkalmaztam őket,magamra.
Szerintem ezzel nem vagyok egyedül.A nőiesség egy megfoghatatlan fogalom.Egy csoda.
A lágy vonalak,a puha tapintás még a hangulatváltozások gyors és kusza összessége is.
Egyszerűen oda vagyok értük...

De valahogy egyik sem volt tökéletes.Mindegyiknek volt valami olyan pici baja,amin én tudtam volna módosítani,átformálni.
Szerintem innét eredtek a bajok.Ha nincs olyan ami tökéletes,akkor alkotni kell egyet,ami majd az lesz...Miből másból,mint magamból:)

Kb itt tartottam,mikor az egyik egyed a fent említettek közül,úgy gondolta,hogy hasznosíttja a bennem rejlő lehetőséget,és megajándékoz egy majd később meg egy utóddal.
Édesek,aranyossak,szeretem imádom őket.Csak meg ne tudják ki is vagyok valójában:)Vagy ki nem?
Aztán teltek múltak az évek,és én mindent megtettem,hogy működjön és boldog legyen a nagy család.Elvégre családapa(is) vagyok vagy mi a szösz.
nem is volt probléma.Siker sikerre halmozva,nagy ház után még nagyobb,szép autók,jó környezet....
Igen ám de közben mi van VELEM?
Mint sok más családban itt is a csillogó külsőség nem igazi mosolyt takart.
Nem akarom részletezni,hogy 10 év együtt töltött idő mivel jár egy párkapcsolatba,de a nagy többség aki kapcsolatban él,szerintem pontosan tudja,míről zagyvállok.
Persze én is megoldottam a szükségleteimet,de megint csak az jött elő:
Nem olyan mint amilyennek lennie kell.
És nem akarok mssal éni,nem akarok máshoz alkalmazkodni.Elegem volt.
Elengedem,szabaduljon el és alkosson.

Kezdet

Sziasztok!

Barby vagyok,azaz még nem...talán majd egyszer,remélem hamarosan.Eldöntöttem,hogy túl a 3.X emen adok magamnak egy uccsó esélyt,hogy végre egy icipicit jól érezzem magam a bőrömben.
Eddig sajna nem sikerült.
Miért is?
Igazából nem tudom.Gondolkodtam sokat a parányi agyammal,mert,hogy ugye még szőke is vagyok-de nem jöttem rá.
Mindig is bujkált bennem egy másik ÉN-azaz Ő.Úgy 14 éves korom óta,hol előjött,érvényesülni akart,hol elnyomkodtam,kisebb nagyobb sikerrel.Aztán vitt az élet.Haverok,buli,üzlet.
Ha egy csöppnyi időm volt,előengedtem,had tombolja ki magát,aztán eltűnt.Jó eséllyel hetekre.
Kellet is mert a felfordulás amit néha okozott-hát nem kevés megbotránkozást keltett kisebb nagyobb ismeretségi körben....ugye azért még sem normális,ha valaki hétfőn fiú,aztán szerdán meg 10 cm es tűsarokban szaladgáll a belvárosban:)

Nem,bukta meg megkövezés nem volt,annyira nem gáz a látvány,de aki ismert személyesen annak bevillant,hogy mintha én ezt már láttam volna,de akkor nem volt seggig érő szőke haja..meg kevésbé affektáltam.
Érdekes,mert minden feszínre bukkanásásnál egy saját stilus is előjött.Más mimika,kézmozdulatok,beszédstílus...gondoltam rá,hogy felkeresek egy dilidokit,de aztán kimaradt.